2011. április 9., szombat

Lovarda

Amikor csak tudunk szombaton reggel a csobánkai lovardában kezdjük a napot. Nagyon szeretünk ide járni. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom van ezen a helyen. A lovak tapintható közelsége, a völgyben folydogáló kispatak, a körülöttünk lévő hegyek, dombok mind-mind hozzájárulnak ehhez az élményhez.

Kedvencünk Sofie:

Ifjú lovas:



Fekete sereg:


Hogy is van ez? Hány lába is van egy lónak?


Vágyakozás:



A nagyok:


Van, aki csak sütkérezik a jó melegben:

4 megjegyzés:

Edit írta...

Megertem, hogy szerettek ebbe a lovardaba jarni. En sosem lovagoltam, lovakkal sem volt igazi kapcsolatom, de szeretem nezni a lovakat, arad beloluk valami kulonleges erzes. A kepeiden is ezt erezni, kulonosen az elson kep fogott meg.

Szeretnek neked kuldeni "egy jo szot" is, a sok szep kepert, a kellemes hangulatert, ami a blogodbol arad.

Szecsi írta...

Szia Edit! Köszönöm szépen, kedves tőled!

Kőrösi Mercédesz írta...

Jaj de klassz lehet! Mi is szeretünk közelről lovakat nézni, simogatni - de a lovaglás élménye eddig csak a rövid gyeplőn körbe-körbére korlátozódott... Viszont lovardát látni és szagolni élmény:)
Sofie gyönyörű!

Éva írta...

Vannak megnyugtató képek is. Ezek is azok.