Amikor csak tudunk szombaton reggel a csobánkai lovardában kezdjük a napot. Nagyon szeretünk ide járni. Valami megmagyarázhatatlan nyugalom van ezen a helyen. A lovak tapintható közelsége, a völgyben folydogáló kispatak, a körülöttünk lévő hegyek, dombok mind-mind hozzájárulnak ehhez az élményhez.
Kedvencünk Sofie:

Ifjú lovas:

Fekete sereg:

Hogy is van ez? Hány lába is van egy lónak?

Vágyakozás:

A nagyok:

Van, aki csak sütkérezik a jó melegben:
4 megjegyzés:
Megertem, hogy szerettek ebbe a lovardaba jarni. En sosem lovagoltam, lovakkal sem volt igazi kapcsolatom, de szeretem nezni a lovakat, arad beloluk valami kulonleges erzes. A kepeiden is ezt erezni, kulonosen az elson kep fogott meg.
Szeretnek neked kuldeni "egy jo szot" is, a sok szep kepert, a kellemes hangulatert, ami a blogodbol arad.
Szia Edit! Köszönöm szépen, kedves tőled!
Jaj de klassz lehet! Mi is szeretünk közelről lovakat nézni, simogatni - de a lovaglás élménye eddig csak a rövid gyeplőn körbe-körbére korlátozódott... Viszont lovardát látni és szagolni élmény:)
Sofie gyönyörű!
Vannak megnyugtató képek is. Ezek is azok.
Megjegyzés küldése